A Szilícium-völgy lovasai bevágtatnak a Fehér Házba

Joe Biden búcsúbeszédében – amely egyben öt évtizedes politikai karrierjének lezárása volt – úgy fogalmazott: az Egyesült Államokban oligarchia formálódik, amely vagyonával és hatalmi befolyásával „egész demokráciánkat, alapvető jogainkat és szabadságunkat veszélyezteti”. A leköszönő elnök Dwight D. Eisenhower 1961-es búcsúbeszédének – amelyben óva intette az USA-t, hogy katonai-ipari komplexummá váljon – parafrázisaként arra figyelmeztetett, hogy az ország technológiakomplexummá válhat, aminek a következményei beláthatatlanok. Bár neveket nem említett, nem nehéz kitalálni, hogy a nagy techcégek vezetőire, elsősorban Elon Muskra gondolt. A világ leggazdagabb embere egyfelől óriási összegekkel támogatta Donald Trump kampányát, másfelől tevékeny részt vállal a kormányzati munkában az állami kiadások csökkentésével megbízott kváziminiszterként. Ennél a két tevékenységénél is lényegesebbek lesznek azon geopolitikai törekvései, amelyek érdekében – az „America First” jegyében – minden rendelkezésére álló eszközt fel fog használni.

A technológiai vállalatok vezetői az új elnök mellé álltak. Mark Zuckerberg 2021-ben még kitiltotta Donald Trumpot a Facebookról, most pedig látványosan megtagadta a Biden-kormányzat és személyesen az elnök érdekében végzett, szerinte helytelen munkásságát. Bevallotta, hogy a Fehér Ház gyakorlatilag kézi vezérléssel cenzúráztatta a Facebookot a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban, majd bocsánatot kért azért is, amiért az előző elnökválasztást súlyosan manipulálta Biden javára a közösségi oldal segítségével. Közeledését Trump felé azzal mutatta ki, hogy bejelentette: a szólásszabadság érdekében szélnek ereszti a Facebook „tényellenőrző” csapatát, elismerve, hogy sokszor többet tett a valóság elrejtéséért, mint a napvilágra hozataláért. És itt nem állt meg: 

A Meta vezetője szerint torzan alkalmazzák az Európai Bizottság versenyszabályait, és ez olyan, mintha az EU vámokkal sújtaná az amerikai vállalatokat, ezt a helyzetet pedig a Biden-kormányzat egyáltalán nem tudta vagy nem akarta kezelni. Zuckerberg azzal, hogy emelte a tétet, és a szólásszabadság szintjéről az üzletire helyezte a diskurzust, Musk politikai szerepvállalásával párhuzamosan hozzájárulhat a kormányzat hatékonyságának növekedéséhez. A techszereplők becsatlakozása az amerikai adminisztráció munkájába olyan hatalmat ad az elnök kezébe, amilyenre még nem volt példa a történelemben.  

Gyalogok a sakktáblán? 

A technológiai vállalatok a kormányoktól függetlenül is képesek geopolitikai hatást gyakorolni. Egyrészt a ha­talomgyakorlásuk nem közvetlen, másrészt nem materiális területen érvényesülnek, külső, politikai felsőbbségen alapuló szabályozásuk pedig nehézkes, kijátszható és kontra­produktív lehet. Ian Bremmer politológus, kockázatelemző egy 2021-ben megjelent esszéjében úgy fogalmaz: a techvállalatok egyre inkább alakítják a kormányok által uralt globális környezetet. Óriási hatásuk van azokra a technológiákra és szolgáltatásokra, amelyek az új ipari forradalom főszereplői, meghatározzák egy ország gazdasági és katonai jövőképét, átalakítják a munkaerőpiacot, és végső soron újra tudják definiálni a társadalmi szerződéseket. Ezért súlyos hiba azt hinni, hogy e cégek még mindig pusztán gyalogok a politikai hatalmat gyakorló vezetők sakktábláján. Ideje felismerni, a techgigászok működése és felépítése hasonló az államéhoz: szuverenitással rendelkeznek egyre nagyobb birodalmukban. Ezért a fő kérdés az, mi az észszerűbb egy kormánynak: konszenzusos együttműködés velük a céljai elérése érdekében, akár azon az áron is, hogy a digitális hatalommal bíró cégeket az államhatalomba integrálja, vagy az elutasítás és a vállalatok hatalmának megtörése. Utóbbi sikerülhet-e az állam versenyképessége és geopolitikai hatalmának csorbulása nélkül?

Az Európai Unióban nem léteznek olyan technológiai óriások, mint az Egyesült Államokban vagy Kínában, az EU ezért úgy döntött, hogy a külföldiek felett kezd el hatalmat gyakorolni, és úgy ellenőrizni a digitális tér szeleteit, hogy nem is ő hozta létre őket. Az általános adatvédelmi rendelet (GDPR), a digitális piacokról és az állampolgárok digitális védelméről szóló törvény erős korlátozásokat kényszerít a techcégekre, a háttérben természetesen azzal a szándékkal, hogy csökkentse az európai innovációs törekvések sebezhetőségét, és megakadályozza, hogy az amerikai–kínai vállalatok bebetonozzák magukat az európai csúcstechnológiai térbe. Amennyiben azonban az Európai Bizottság a büntetésekre épülő, egyre inkább önnön hatalmi céljait előtérbe helyező politikát részesíti előnyben, egy lépéssel sem lesz közelebb a hőn áhított technológiai fejlesztésekhez, csupán felgyorsítja saját geopolitikai hanyatlását. Immár ráadásul olyan vállalatokkal néz szembe, amelyeknek vezetői szó szerint vagy átvitt értelemben is politikai szerepet vállalnak az amerikai kormányzatban. Zuckerberg leegyszerűsített mondataival élve: az Európai Unió a szankcióalapú politikájával az amerikai technológiai iparnak okoz kárt. Ha pedig az amerikai ipart bántja, akkor az amerikai kormányzatot bántja, ha pedig az amerikai kormányzatot bántja, akkor – Trump kedvenc kifejezésével élve – az amerikai nemzetbiztonsági érdekeket sérti. Azt pedig tudjuk, olyankor mi szokott történni.

A PayPal-maffia 

Donald Trump sokkal gyorsabban felismerte a lehetőséget a technológiai vállalatok geopolitikai szerepét illetően, mint Joe Biden. Utóbbi irányítani és nem használni akarta őket, de igyekezete – lásd Zuckerberg – végül zsákutcába jutott. Trump ennek épp az ellenkezőjét tette: kormányzati szintre emelte a technológiai vállalatokat, valós politikai hatalmat adva a vezetőiknek. Bár eddig is előfordult, hogy a Szilícium-völgy vezető alakjai ilyen-olyan módon szerepet vállaltak a kormányzati munkában, a jelenlegi elnök soha nem látott mértékben vonja be őket.

Hatványozottan igaz ez a – nem feltétlenül becsmérlő szándékkal – PayPal­-maffiának becézett csoport tagjaira. A kifejezés a PayPal egykori alapítóira és alkalmazottaira utal, amelynek tagjai a későbbiekben új vállalatokat alapítottak és futtattak a csúcsra. Köztük van Peter Thiel, a Palantir Technologies vezére, David Sacks, a Viva Engage (korábban Yammer) alapítója, Reid Hoffman a LinkedIntől, Chad Hurley és Steve Chen, a YouTube volt főnökei és természetesen Elon Musk, akinek a techérdekeltségeit felsorolni is hosszú lenne. Közülük hárman a lehető legszorosabb kapcsolatban állnak az új amerikai kormányzattal. Peter Thiel, Trump bőkezű támogatója a legzsírosabb szerződésket készül megkötni a Palantir és a hárombetűs szolgálatok, a CIA és az FBI között, Sacks és Musk pedig konkrét politikai megbízást kapott. Előbbi az elnök tudományos és technológiai főtanácsadója lett – talán nem kell részletezni, mekkora hatalmat jelent ez –, utóbbi a kormányzati hatékonyságért és bürokráciacsökkentésért fog felelni. Ehhez az illusztris csapathoz csatlakozott a napokban Mark Zuckerberg, aki kétségkívül főnyeremény a Trump köré csoportosult technológiai kör számára.

Egybeolvadó hatalmi terek

Bremmer szerint az egy- vagy kétpólusú világrendet felváltó berendezkedést valójában már nem a kormányok, hanem a technológiai vállalatok geopolitikai hatásainak függvényében kell vizsgálni, ezért technopoláris világrendnek is nevezhetjük. A techvállalatok hatalomszerzésének három formája valósulhat meg. Tekintve a Trump-féle újítást, talán jobban közelíti a valóságot, ha a Bremmer által felvázolt lehetőségeket nem különálló verzióként, sokkal inkább egyetlen folyamat három állomásaként fogjuk fel.

A politológus úgy véli, az első forgatókönyv szerint a vállalatok ragaszkodnak a globális növekedéshez, ezért nem választanak oldalt, hanem igyekeznek szuverének maradni, és nagyrészt egymással folytatnak kizárólagosan profitorientált versenyt. Ez globalizált digitális rendet feltételez, amelyben a cégek a virtuális térben vívják a harcukat. Nem alaptalan a gondolat, de ez a verzió az aranykort idézi, és már túl vagyunk rajta. Abban a pillanatban, amikor a techcégek beszálltak a globális politikába, ez a szakasz véget ért.

A második elképzelés szerint az amerikai és a kínai techvállalatok felsorakoznak a kormányzatuk mellett, a két ország gazdasági konfliktusának eredményeképpen pedig technológiai hidegháború veszi kezdetét. Mivel a digitális világ két részre szakad, a régi recept alapján a harmadik országok kénytelenek lesznek oldalt választani, amely a globalizáció széttöredezéséhez fog vezetni. Ez a folyamat a szemünk láttára kezdődött el a csipháború kirobbanásával, illetve a techóriásokra kényszerített tiltások, betiltások és szabályozási mechanizmusok életbelépésével. Éppen ezt látjuk kiteljesedni a Trump-kormányzat részéről.

A harmadik forgatókönyv még nem valósult meg. E szerint 

ahol a techvállalatok hatalma nagyobb a kormányokénál, így kialakul egy posztvesztfáliai típusú technopoláris rend, amelyet geopolitikai főszereplőként maguk a cégek fognak uralni. 

Miután az első két forgatókönyv már megvalósult, a harmadik esélye fokozatosan nő. Kérdés, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése milyen változásokat okoz a hatalmi struktúrákban, illetve a kormányok, kiindulva Trump mostani megközelítéséből, mennyire akarják, illetve akarják-e egyáltalán szabályok közé szorítani a techvállalatokat.

„A verseny a veszteseknek való” – mondta Peter Thiel, és üzleti filozófiáját a technológiai vállalatok éppen a szemünk láttára ültetik át a politikai gyakorlatba. Az így létrejövő, új kormányzati eszmerendszerrel összeolvadó „techkartell” működése már nem csak a pénzről fog szólni. 

Nagyon rövid idő alatt látni és tapasztalni fogjuk, meddig jutnak el, és mi fog történni, amikor a digitális és a fizikai tér politikája egybeolvad. 

A szerző a Makronóm Intézet elemzője

Nyitókép: Shutterstock